ÉN és a FARKASOM - Part14

Álmodtam. Mégpedig igazán élénk és izgalmas álomba csöppentem. Simogató kezeket éreztem a combom között, cirógató ujjakat, a hátsómon le… fel. Szemérmetlenül jeleztem a hangommal, hogy mennyire jól esik az érintés. Széjjelebb tártam a lábaim, erős kar nyúlt alám, megemelve a csípőm. A hátsóm toltam, a cirógató kezek, a játékba bekapcsolódó puhán harapdáló ajkak felé. Az arcom a párnába fúrtam, lihegve, nyögdécselve, hullámozva mozdult a testem. Hol a nyelvével, hol az ujjaival simított belém. Ennyire még soha nem éreztem a saját nedvességemet. Elégedett morgások, és a sóhajaim töltötték be a teret. Megremegtek az elkocsonyásodott izmaim. Ahogy tartott markolászta, a mellem. Az ujja a lehető legjobb helyen masszírozott mélyen belül a forróságomban, a nyelvével körül hol simogatva, hol egész erősen megszívva a határig vitt. Egyre követelőzőbbé, hevesebbé váltam. Olyan fajta, élvezet lett úrrá rajtam, ami sodor, mint egy tornádó. Ringott a testem, erősödtek, gyorsultak a mozdulatai. Sikítva, reszketve adtam át magam az orgazmusomnak, csak azért nem zuhantam vissza az ágyra, mert stabilan tartott. Nem csillapodtam teljesen. Még többet akartam. Amikor a karja egy pillanatra magára hagyta a testemet, annyira kitisztult a kép, hogy rájöjjek, nem álmodom. Fordítottam hátra a fejem, de egy pillanat alatt ott volt ismét mögöttem. Mélyen, éhesen a számba csókolt, ahogy belém csúszott, egyszerre nyögtünk hangosan. Fél kezemen támaszkodtam a másik szabadon járhatott a testén. Hátra nyúlva a tarkójánál húztam közel egy újabb csókra. Lassan mozdult, teljes hosszában majdnem kicsúszva, majd ismét mélyre. Az édes kínzásba remegtem, hangosan nyögtem, kiélveztem ezt a mámorító tempót, amíg csak teljesen határra nem sodródtam ismét. A csípőjébe mélyesztettem a körmöm, ívbe neki feszült a testem. Innentől nem finomodott. Erősen markolt belém, a csókokból harapások lettek, beborította vele a vállam, a nyakam. Keményen mozdult bennem. azt hittem megveszek. Csikarva, karmolva húztam minél jobban magamba, mozdultam rá, éreztem, hogy felhasad a bőröm, szinte sikítva követeltem még többet. A karjával, a fogaival tartott maga alatt, míg egy utolsó kemény lökéssel, az eszmélet vesztés határán, át nem billentünk mindketten. Lüktetett az egész lényem, remegve, nyaldosva húzott magához. Nem fájdalmasan, de mégis erőteljesen szorított.

– Úgy sajnálom! Annyira!

– Jesszusss, mit? – Csak lihegni volt erőm. Még az extázis le sem csillapodott bennem teljesen.

– Felsértettem. – Végigcirógatta a nyakam az ujjával, majd a nyelvével apró köröket rajzolva rá haladt egész le a vállamig. Óvatosan szembe fordultam vele. puhán cirógattam. A szemei gyönyörű fényben izzottak. A homlokát az enyémhez nyomta, így csillapodott a légzésünk. Lebegtem. Teljesen elárasztott az energia.

– Eszedbe ne jusson! Soha, de soha nem élveztem még csak hasonló képpen sem. Ne rontsd el.

– De...

– Ne kérj bocsánatot! Olyan szörnyen néz ki?

– Nem látszik. A nyálam gyógyítja a kisebb sebeket. Gusztusos, mi? – kiöltötte felém a nyelvét és fintorgott, majd elkomorodott – Nem akartam fájdalmat okozni. – Finoman mozdultam, az arcához dörgöltem az enyémet.

– Vito te hol voltál az elmúlt percekben? Azt hiszem, hogy baromi jóban vagyok a nyelveddel, sőt a fogaddal és egyéb testrészeiddel is. Nem fájdalmamban engedtem ki a hangom. Most csinálok egy fürdőt, ha szeretnél, csatlakozhatsz. – erre szemtelen vigyor ült ki az arcára.

– Azt hiszem, ezt nem utasíthatom vissza, majd óvatosabb leszek. Engedd a vizet, mindjárt megyek – Gyorsan mozdult, egy pillanat alatt a konyhában termett. Mire feleszméltem, már szendvicseket csinált. Lustán, nagyot nyújtóztam. Jólesően bizsergett minden porcikám. A takarót magam köré tekerve, a fürdő felé tartva, még nyomtam egy puszit a meztelen hátára. – Nem fürdésről volt szó?

– Ki mondta, hogy a fürdőben tilos enni. Az energiát pótolni kell, mielőtt téged fallak fel. – felém fordult, puhán beleharapott a vállamba, a nyelvével apró köröket írt le, majd újabb harapás... jobbnak láttam megindulni, éreztem, hogy kezdi a köd elborítani az agyam.

A kíváncsiságom nem hagyott nyugodni. A tükörben a nyakam kezdtem vizsgálni, nyoma sem volt semminek. Inkább furcsán tündöklőnek láttam magam. Széles mosollyal nyugtáztam. Elmerültem a forró vízben, teljesen lelazultak az izmaim, a fejem hátra támasztva mélyeket lélegeztem a helyiséget finom, enyhe virágillat töltötte be. Majdnem elnyomott az álom, amikor a bejárati ajtó csapódása riasztott fel, majd Elizabeth izgalomtól csengő hangja. Kipattantam a kádból. Egyszerre tudatosult bennem, hogy Vito nagy valószínűséggel meztelen, és hogy egy törölközőben, vagy takaróban kell kimasíroznom a nappaliba nekem is. Vito rontott be teljesen felöltözve, nekem dobott egy köntöst.

– Lia, ezt látnod kell. – A gyomrom görcsbe ugrott. A szobában egy nagyképernyős tévén a hírek futottak. Teljes életnagyságban ott díszelegtem. A kép nem is olyan régen készült egy jótékonysági vacsorán. Mintha évezredekkel ezelőtt történt volna. Megfordult velem a világ, a torkom elszorult. Lehuppantam az ágyra. Nem gondoltam, hogy a halálhíremmel tele lesz a sajtó. A következő képkockákban Dominic szállt be a BMW-je hátsó ülésére a könnyeivel küszködve.

- Ide jön, azonosítania kell az autódat és... hát, ami maradt. Pár napig, még a házból sem kellene kitenned a lábad. – Elizabeth karcsú alakja takarta el a teret. – Hé... ez jó hír. Egy lépéssel előrébb vagyunk. Egy hatalmas lépés a szabadságod felé. – Átölelt, éreztem, ahogy könnybe lábad a szemem. Igaza volt, mégis valahol sokkolt a dolog. A nyakába csimpaszkodtam, kitört belőlem a zokogás.

Másnap Vito benézett a városba, nem teljesen sikertelenül. Nem is gondolta, hogy ilyen közelről megcsodálhatják egymást drága exemmel. Tőle szokatlan idegességgel huppant le a mellettem lévő székbe. Az előtte levő poharat forgatni kezdte.

– Hogy a fenébe tudtál egy ilyen p.csfejjel kezdeni Lia. Hallod, mint egy lassítottfelvétel, mintha egy gengszterfilmből húzták volna ki őket. Bazi nagy fekete kocsi, fekete öltönyök, dübörgő basszus.

– Mindig szerette a színpadiasságot.

– Ch...

– Féltékeny vagy? – kukucskáltam ki a reggeli kávém mögül. Bosszúsan felnevetett, majd elkomorodott.

– Erre...? Kicsit. Hazudnék, ha azt mondanám nem hajtott a kíváncsiság, de szemtől szembe komolyabban aggaszt, mint elsőre gondoltam. Nem azért, mert erősebb hímnek gondolom. Ez nem jó ember Kiscsillag. Sötétség árad belőle. Valami nagyon... nyugtalanná tesz a közelében. Rám nézett, és elmosolyodott. Ekkora véletlen, hogy lehet? Miért pont engem szúrt ki? Erővel kellett visszafognom magam, hogy ne változzak át. Valami nagyon nem okés. – ahogy a fejét ingatta, a hideg szaladozni kellett a hátamon.

– Mondtam, hogy veszélyes ember.

– Nem ember Lia, teljesen olyan érzésem van. A szőr feláll a hátamon tőle.

– Tudnám.

– Biztosan? – a szemei borostyán színben izzottak, a fogai is túlnyúltak az ajkain.

– Most engem akarsz szétszedni, vagy őt? Csillapodj! Már tök mindegy micsoda, csak minél hamarabb tűnjön innen. – nemcsak a hangom remegett meg, ahogy beszéltem, hanem a kezem is. – ez veszett ijesztő ám farkas.

– Sajnálom. – Lesütötte a szemét, puhán a nyakam kezdte cirógatni. – Nem így akartam.

– Nem tőled félek, csak szeretném, ha már vége lenne.

– Tudom Kiscsillag – Magához húzott. Nagyon reméltem, hogy téved.