ÉN és a FARKASOM - Part 13

Halk suttogásra, neszre ébredtem. Nehezen egyengettem ki a tagjaimat. Úgy tűnt az egész éjjelt sikerült a földön a kandalló előtt tölteni. Már nem is pislákolt benne az éjszakai parázs, igazából szükségtelen is lett volna, ahhoz képest, hogy valószínűsítettem, még kora reggeli órákban járhattunk, kellemes langyos időnk volt. A suttogás kíváncsivá tett, lassan kikandikáltam a fotelok mögül. Vito rögtön felém kapta a tekintetét. Apró düh villant át rajta, ami szinte egy másodperc alatt megszelídült és finoman elmosolyodott. A másik alak, egy széles szemtelen vigyorral mért végig. Vadság és vibráló élet sütött a szeméből. Vállig érő haja keményen kidolgozott idomai meztelen felsőtestét borító tetoválásai olyan látványossá tették, hogy egy motoros magazin címlapján, vagy egy pankrátor showban is megállta volna a helyét. Egy tétova hellót intettem a kezemmel, majd felmásztam a fotel védelmébe.

– Sajnálom, hogy felébresztettünk, errefelé nem mindenki van vele tisztába, hogy mit jelent a magánélet, meg a személyes tér. – villantotta ki az idegen felé a fogát, ami kissé eltúlzott reakciónak tűnt. Kávét készített, bögrékbe adagolta. Lehet csak le voltam lassulva, négy bögrét láttam előtte.– Haver te egyáltalán nem tanultad meg hogy kell a nőkkel bánni. Evalia, ez itt Benjamin éssss… – Megrettentem, ahogy kivágódott az ajtó. Egy feltűnően csinos, hosszú szőke hajú nő vágtatott be rajta, egyenesen a Benjamin nevezetű férfihez, két kézzel keményen megtaszítva a vállát, ami a jelenetet a legmeglepőbbé tette, hogy ez a robosztus férfitest meginogott és meg kellett kapaszkodnia, hogy ne veszítse el az egyensúlyát.

– Héééé baby tudom… szólnom kellett volna

– Szólnod basszus?! Te idióta állat! Azt sem tudtam, hogy melyik irányba keresselek! Tudod min mentem keresztül?! Képes vagy felfogni barom?!

– Szerelmem… naaaaa… ne drámázz, tudod, hogy rossz pénz nem vész el! Csak kint ragadtam. Elrepült az idő.

– Nabazzz észre sem vettem! – A nő szeme szikrázott a dühtől, látszott, hogy minden mozdulatában megfeszültek az izmai. Majd, mint egy macska, fujtatott egy nagyot a szemfogát kivillantva. Megállt bennem az ütő.

– ésssss… szóval ő Elizabeth. Ők ketten, ha nem elég egyértelmű egy pár… jah… – vett egy nagy levegőt Vito. Meredten, tátott szájjal bámultam a jelenetet. Szerintem eddig fel sem tűnt a nőnek a jelenlétem. Rám nézett, majd kissé szégyenlősen Benjamin mögé bújt, onnan intett a kezével. Hatalmas átmenet volt ez az előbbihez képest.

– Ne haragudj, nem tudtam, hogy… khm… vendég van.

– Annyira nem bánnám, ha legalább néha nem úgy kezelnétek a házamat, mint egy közösségi teret. Miért nem telefonáltál Bessz.

– Ki vagy kapcsolva.

– ó. oké… Lehiggadtál? Akkor mindenki kapja a kávéját és irány a terasz viszek reggelit. Lia te segítenél? – Mint az engedelmes gyerekek, úgy vonult ki a házból a furcsa páros. Vito mosolyogva nézett rám, miközben a fejét ingatta. Kissé, mintha zavarban is lett volna. Egymás után egy nagy tálba tojásokat ütött fel, fűszereket kevert bele – Ez a családom egy része. Benjaminnal találkoztál tegnap. Mint ma megtudtam, ő vigyázott rád séta közben. Ő az egyik, akiről meséltem.

– A lány a másik? Mert nekem egy kicsit macskásabbnak tűnik inkább. – Felálltam és elkezdtem megmosni, összeaprítani a kirakott zöldséget.

– Nem. A lány az ő párja, de ő… más

– Más? Jó erőben van az biztos.

-–Más… vámpír

– Ne nevettess. – üresen csengtek vissza a fülembe a szavai. – Azt mondtad, nem hiszel a természetfelettiben erre tele van vérfarkassal vámpírral és lehet tündérrel, meg manóval is az erdő ahol élsz. – Furcsa volt kimondani is ezeket a szavakat, de igazából egy kicsit sem tűnt természetellenesnek egy pillanatra sem a helyzet. Olyan érzést keltett bennem, mintha azt közölte volna, hogy az unokatestvére kínai, a felesége meg arab. Valahogy inkább magamat nem értettem, hogy miért nem török ki hisztirohamban. Viszont ezen nem akadt több időm töprengeni. Megfogta a csípőm és maga elé húzott, hogy közvetlenül a szemembe tudjon nézni. A két karjával a pultra támaszkodott, úgy fogta közre a testem. Ettől a közelségtől, gyorsan kezdett kalapálni a szívem.

– Nekem csak ők vannak. Egyik sem természetfeletti. Elég valós gondokkal, és teljesen emberi temperamentummal, mint láthatod. Csak… kicsit mások, mint te. Nagyon szeretném, ha… nem lenne problémátok egymással. Tudom nem egyszerű, és ez most sok egyszerre, de mégis… – mosolyogtam, ahogy beszélt. Szinte nem is tudtam másra figyelni, csak az ajkaira, hogy hogy mozdul. Nagyot nyeltem. Mintha nem is én irányítottam volna a kezem, az ujjaim épphogy érintve a karját, cirógatva elindultak felfelé a vállán. Libabőrös lett, az ajkai résnyire nyíltak, hangosan szívta be a levegőt. Egyre közelebb és közelebb hajolt, szinte súrolta az ajka az enyémet. – Ne játssz a tűzzel Lia

– Én nem értem miről beszélsz – suttogtam. Mire az arcát finoman a nyakamhoz dörgölte. Ettől a mozdulattól sikítani tudtam volna. A borostája hozzáért a bőrömhöz, puhán végig karcolva, egyenesen a hasam aljában, a lábam között éreztem a hatását. Feltúrtam a tarkóján tíz ujjal, húztam közelebb magamhoz, nekem nyomta a csípőjét, érezhetően őt sem hagyta hidegen a dolog. Felnyögtem, a kezem lefejtette magáról, a hátam mögé szorította, fél kezébe, a másik tenyerével óvatosan megcirógatta az arcom, lefelé a nyakam, a dekoltázsom, majd a pultot markolva állapodott meg. Addigra már szinte beleszédültem, kapkodtam a levegőt, az összes idegszálam rá összpontosult.

– Szerencséd, hogy társaságunk van – hátrébb lépett egy kicsit. Ettől valahogy sajogni kezdett minden porcikám. – egyszer eléred, hogy felfaljalak – bele csípett játékosan az államba, majd a fürdő felé fordított. Vegyél fel valami kevésbé átlátszót, én addig szervírozom a reggelit.

–  Csak nem zavarba hoz a látvány?

– Mivel másik hím is van a közelben feszélyez… jah. – Széles vigyorral vettem tudomásul, hogy mégsem teljesen hatástalanok rá a bájaim. Felvillanyozott.

Mire kiértem, már a második bögre kávé volt terítéken. Korgó hassal láttam neki a tányéromnak. Volt annyi tapintat mindenkiben, hogy amíg be nem fejezem az evést, ne hozzanak szóba olyat, amitől esetlegesen felfordul a gyomrom. Később viszont kénytelen kelletlen, mégiscsak megoldást kellett keresni a problémámra. Elizabeth felajánlotta, hogy elintézi az új papírjaimat. Ezért nem lehettem elég hálás. Volt néhány ismerősöm, de idáig soha nem merészkedtem volna, ha nem kerülök ebbe a helyzetbe. Vitora és Benjaminra marad az autó, és a dolog technikai részletei.

Tudtam, hogy ez csak az első lépés volt, a tökfej eltüntetése, pedig egyenes hadüzenet, amit nem fognak annyiban hagyni, még, ha medve támadásként lenne hivatalosan elkönyvelve, akkor is lehet némi társaságra számítani a közeljövőben. Pontot akartam rakni az egész végére, egy tiszta lapot, nagyon hálás voltam a segítségükért. Meghatódva öleltem át Besst kifelé menet, amitől kissé zavarba jött, de nem tudtam visszafogni a reakciómat. Benjamin is ölelésre tárta a karjait, amivel kivívta Elizabeth rosszalló pillantását, és hogy Vito meglegyintette. Nyugalom áradt szét bennem, ahogy végignéztem rajtuk. Tényleg igazi családnak tűntek.