Bejegyzések

ÉN és a FARKASOM - Part14

Álmodtam. Mégpedig igazán élénk és izgalmas álomba csöppentem. Simogató kezeket éreztem a combom között, cirógató ujjakat, a hátsómon le… fel. Szemérmetlenül jeleztem a hangommal, hogy mennyire jól esik az érintés. Széjjelebb tártam a lábaim, erős kar nyúlt alám, megemelve a csípőm. A hátsóm toltam, a cirógató kezek, a játékba bekapcsolódó puhán harapdáló ajkak felé. Az arcom a párnába fúrtam, lihegve, nyögdécselve, hullámozva mozdult a testem. Hol a nyelvével, hol az ujjaival simított belém. Ennyire még soha nem éreztem a saját nedvességemet. Elégedett morgások, és a sóhajaim töltötték be a teret. Megremegtek az elkocsonyásodott izmaim. Ahogy tartott markolászta, a mellem. Az ujja a lehető legjobb helyen masszírozott mélyen belül a forróságomban, a nyelvével körül hol simogatva, hol egész erősen megszívva a határig vitt. Egyre követelőzőbbé, hevesebbé váltam. Olyan fajta, élvezet lett úrrá rajtam, ami sodor, mint egy tornádó. Ringott a testem, erősödtek, gyorsultak a mozdulatai. Sik

ÉN és a FARKASOM - Part 13

Halk suttogásra, neszre ébredtem. Nehezen egyengettem ki a tagjaimat. Úgy tűnt az egész éjjelt sikerült a földön a kandalló előtt tölteni. Már nem is pislákolt benne az éjszakai parázs, igazából szükségtelen is lett volna, ahhoz képest, hogy valószínűsítettem, még kora reggeli órákban járhattunk, kellemes langyos időnk volt. A suttogás kíváncsivá tett, lassan kikandikáltam a fotelok mögül. Vito rögtön felém kapta a tekintetét. Apró düh villant át rajta, ami szinte egy másodperc alatt megszelídült és finoman elmosolyodott. A másik alak, egy széles szemtelen vigyorral mért végig. Vadság és vibráló élet sütött a szeméből. Vállig érő haja keményen kidolgozott idomai meztelen felsőtestét borító tetoválásai olyan látványossá tették, hogy egy motoros magazin címlapján, vagy egy pankrátor showban is megállta volna a helyét. Egy tétova hellót intettem a kezemmel, majd felmásztam a fotel védelmébe. – Sajnálom, hogy felébresztettünk, errefelé nem mindenki van vele tisztába, hogy mit jelent a m

ÉN és a FARKASOM - Part 12

Hirtelen robaj rázta meg a környéket, dörrenés, csattanás, farkas vonyítás. Rohantam vissza, ahogy a lábam bírta. A tisztás szélén akkor vetődött ki a hatalmas test. Megrémültem, amikor régi ismerősöm felfedeztem benne. Hason csúszva kapott az elejtett fegyver után. Nem volt nehéz észrevennie. Teljesen lefagyva álltam, csak bámultam, ahogy a markába kerül a fém. Egy pillanat műve volt, hogy három állat is rávetette magát. Ordítás, szinte sikítás töltötte be a teret. Én pedig csak álltam lefagyva. A farkasok marcangolták, ahol csak érték, vér fröccsent, próbált hadakozni, de semmi esélye nem volt. A hatalmas káoszban egy darab, azt már meg nem tudtam mondani mi lehet, leszakadt a testéből, közös erővel befelé ráncigálták vissza az erdő takarásába. Elgyengült a térdem, lerogytam a fűre. Remegtem. Újra és újra lejátszódtak előttem a képek… és ezzel együtt a jópár hónappal korábbi emlékek. A vér, a tehetetlenül vonagló test a padlón… Felfordult a gyomrom, öklendezve adtam ki az ebédemet

ÉN és a FARKASOM - Part 11

Le kellett foglalnom magam, ahogy elment. Zűrzavar volt a lelkemben, csodálatos napokat éltem meg, ez a férfi teljesen betöltötte az agyam, néha arról is megfelejtkeztem mi okból is vagyok itt. Kicsit megpróbáltam más irányba terelni a gondolataimat, leküzdeni a hirtelen fellépő szorongásomat. Az ösztönöm túlságosan eluralkodott felettem. Még nem döntöttem el, hogy csak sétálok egyet, vagy futni is fogok. Csodálatos környék volt, hatalmas fák uralták a teret, bokrok, cserjék. Zsongott minden az élettől. Csak megszokásból beüzemeltem a telefonom, a fülhallgatót a nyakamba akasztottam. Túl messzire nem volt szándékomban elkószálni. Mint egy szentély olyan volt számomra az erdő. Feltöltött. Áhítattal bámultam a felém tornyosuló óriásokat. Futni kezdtem a keskeny ösvényen. Csak vitt a lábam, viszont nem bírtam sokáig, túl sűrű lett az aljnövényzet, nekem meg úgy tűnt, túl rövidek a lábaim. Sétálva folytattam tovább az utam, egész egy kis patakig. A partján egy fa tűnt fel, aminek a

ÉN és a FARKASOM - Part 10

Reggel motoszolásra ébredtem. Még félálomba szinte, kikóvályogtam a fürdőbe, megengedtem a zuhanyhoz a vizet, elkezdtem fogat mosni. Halk kopogás kíséretében beszólt, hogy reggeli a teraszon. Teljesen ledöbbentem a látványtól. Ott ült az egyik székben, kávé, reggelisüti az asztalon, nem tudtam hová tenni a dolgot, csak álltam egy percig, figyeltem, ahogy matatja a haját, nyújtózkodik, mint egy káprázat úgy vonzott magához. Lassan nyitottam az ajtót. A neszre felpattant, a tekintetembe fúrta az övét. Annyira jólesett, kacagni tudtam volna örömömben, ujjongani. Megcsapott a kávé illata, muszáj volt közelebbről megnéznem mit alkotott. – Ezt nekem? – Bólintott. – Köszönöm! – Teljesen zavarba jöttem. Gyürkészelni kezdtem a pólóm alját, azaz az ő kölcsön pólója alját, mivel elfelejtettem ruhát vinni magammal a reggeli készülődéshez. Mintha az ő szemében is kis zavar tükröződött volna, és még valami, ami olyan hatással volt a testemre, amit még eddig soha nem éreztem. – Csak úgy. – ránto

ÉN és a FARKASOM - Part 9

Csodaszép napsütéses reggelre ébredtem. Ez alatt a rövid időszak alatt rájöttem, hogy meg kell itt becsülni ezeket a pillanatokat. Gyors zuhany után magamra kaptam egy vékony felsőt és rövidnadrágot. Már az éjjel is elég meleg volt, hogy ledobjam a takarót, most úgy döntöttem a ruháimtól szabadulok meg. A hajam a tarkómnál felfogtam, és meztelen lábbal száguldottam át a lakáson. Imádtam érezni a talpam alatt a meleg kis fészek padlóját. Előkapartam a telefonom, kikerestem azt a számot, ami egész reggel a fülemben csengett és rákapcsolódtam a hangszórókra. Pezsgett a vérem, körbeugráltam a nappalit, tudtam, hogy akármilyen korán kelek ő már régen rója a reggeli előtti köreit, elméletileg nem kellett társaságra számítanom még egy daradig. Hangosan énekelve, riszálva magam raktam oda a reggeli teát és kávét. A hűtőbe mélyen hajolva billegettem épp a fenekem, amikor végigszaladt a borzongás a gerincemen. Összeszorult a gyomrom, egy szikrát sem voltam hirtelen éhes, vagyis nem olyan érte

ÉN és a FARKASOM - Part 8

Bolyongtam a házban, mint egy csapdába ejtett vad. Egyik ablaktól a másikig. A felhők behálózták az eget. Néztem, kerestem egy kis napsütést, nem akart tisztulni az ég Reméltem, hamarosan visszaér. Odaraktam a kávét. Letöröltem a pultot, előkészítettem a bögréket. Amikor nyílt az ajtó azt hittem a szívem kiugrik a helyéről. Meg sem fordultam. A pultnak támaszkodva egy kedélyes 'hahót' próbáltam kipréselni magamból. Ha zavarban vagyok, vagy egyáltalán nem jön ki hang a torkomon, vagy túl sokat fecsegek. Magamat is meglepve egy egyszerű üdvözlés és a szokásos 'milyen volt' hétköznapi kérdés után sikeresen befogtam a szám. Nem is értettem mi ütött belém. Olyan kamaszos volt az egész. A reggeli furcsa kis ébredésünk, tagadhatatlanul beindította a hormonjaimat. A kezem remegését próbáltam kontrollálni, a kávékiöntő felé nyúltam. Éreztem, közvetlenül a hátam mögé sétált. Nem tudtam még megszokni a hangtalan lépteit, a tarkóm belebizsergett, ahogy csak éreztem, nem hall