ÉN és a FARKASOM - Part 9

Csodaszép napsütéses reggelre ébredtem. Ez alatt a rövid időszak alatt rájöttem, hogy meg kell itt becsülni ezeket a pillanatokat. Gyors zuhany után magamra kaptam egy vékony felsőt és rövidnadrágot. Már az éjjel is elég meleg volt, hogy ledobjam a takarót, most úgy döntöttem a ruháimtól szabadulok meg. A hajam a tarkómnál felfogtam, és meztelen lábbal száguldottam át a lakáson. Imádtam érezni a talpam alatt a meleg kis fészek padlóját.

Előkapartam a telefonom, kikerestem azt a számot, ami egész reggel a fülemben csengett és rákapcsolódtam a hangszórókra. Pezsgett a vérem, körbeugráltam a nappalit, tudtam, hogy akármilyen korán kelek ő már régen rója a reggeli előtti köreit, elméletileg nem kellett társaságra számítanom még egy daradig. Hangosan énekelve, riszálva magam raktam oda a reggeli teát és kávét. A hűtőbe mélyen hajolva billegettem épp a fenekem, amikor végigszaladt a borzongás a gerincemen. Összeszorult a gyomrom, egy szikrát sem voltam hirtelen éhes, vagyis nem olyan értelemben. Lassan egyenesedtem fel. Nem csapott zajt, elméletileg tudnom sem kellett, hogy a közelemben van, de valahogy mégis megéreztem mindig. Mélyen lélegeztem, próbáltam minél egyenletesebben. Félelmetes hatással volt rám ez a férfi. Soha nem remegett meg a lábam egyik miatt sem. Most szégyenszemre komoly egyensúlyzavarokkal küzdöttem néha. Csak álltam a hűtő nyitott ajtajában, hátha a hideg rendbe rak valamelyest. A zene nem sokat segített a dolgon. A szívem zakatolt, a vérem lobogott, és egyre közelebbről éreztem az illatát. El nem tudtam képzelni hogyan érezhettem ennyire, és miért forrósodom fel tőle ilyen mértékben.

A kezeit láttam a testem mellett, ahogy megragadják a hűtő szélét és ajtaját, görcsösen markolják. Éreztem, a leheletét a bőrömön a tarkómnál. Libabőrös lettem. A kávés eset óta vigyázott rá, hogy ne kerüljünk ilyen testközelbe. Nem akartam mozdulni, csak magamba szívni, mélyen elraktározni a pillanatot. Lekúszott egész a vállamra, vissza, szinte simogatott a lélegzetvételeivel. Hallottam, hogy egyszerre kapkodunk levegő után. Nem tudtam tovább türtőztetni magam. Hátra simultam hozzá. Egy pillanatra éreztem az ajkai simogatását a bőrömön, majd mintha távolabb húzódott volna. Lassan felé fordultam, épphogy súrolva a testemmel. A tarkójára fonódott az egyik tenyerem, az ujjaim a haját matatták, cirógatva, a másik kezem a pólója alá simított, fel a hasán, át a bordáin a hátára. Az arcunk egy vonalba került. A tekintetét kerestem. A szeme csodaszép színben szikrázott. Belefúrta az enyémbe, megragadta a csípőm, egymásból lélegeztünk, puhán érintette az ajkam az övét. Simogatva.

– Ne ne ne ne ne ne ne. – Kábán zökkentett ki, szinte belepréselt a hűtőbe, tolta távolabb magát tőlem. A hátamban éreztem, biztos csíkot hagy rajtam a polc, a vállam csikarta valami, a mellkasomban dübörgött a szívem, majd kiszakadt a meglepettségtől és az elutasítás fájdalmától. Hirtelen a szám elé kaptam a kezem, a másikkal markoltam egy pontot, hogy a láb ki ne csússzon alólam.

– Sajnálom, nem lehet… sajnálom – Levegő után kapkodva, hátat fordított, és elviharzott. Percekig álltam döbbenten, tehetetlenül, és szidtam magam, hogy nem bírok viselkedni, ahogy azt jól nevelt kislányként megtanították. Szabályszerűen ráakaszkodtam úgy éreztem. Egyszerűen, mint aki nem bírja uralni a vágyait, ennél csak durvább jelzőkkel illettem magam, amíg vacogni nem kezdtem a hidegtől. Lassan megfordultam, szemügyre vettem a kárt. Kiborult a tej, elárasztotta a földre szóródott gyümölcs, és nyershús darabokat. Magam sem tudom miért, de a paradicsomszószért nyúltam és az üveg teljes tartalmát a kupac tetejére öntöttem, majd kiejtettem a kezemből, apró szilánkos darabokban hullott szét. Levegőt kellett kapnom.

Szinte kirontottam a házból, bevágtam magam mögött az ajtaját, a hátam nekitámasztva, zokogva csúsztam le a földre. A térdeim magamhoz ölelve lassan kezdtem, mélyeket lélegezni. Mikor mi kerekedett felül bennem. Hol a bűntudat, hol a csalódottság. Komolyan rendbe kellett tennem az agyamat. Nem elég, hogy beestem az otthonába, veszélyt hoztam rá, még zaklatni is kezdtem. De úgy tűnt… egy pillanatra olyan volt, mintha…

Hosszan fújtam ki a levegőt. Megtöröltem az arcom a karomba, összeszedtem magam, amennyire csak lehet, és elindultam feltakarítani a káoszt, amit egy pillanat alatt csináltam. Legalábbis a feltakarítható részét.

A fülhallgatóval elnyomva minden körülöttem lévő zajt, csak pakolásztam, lemostam, felmostam egész álló nap. Sötétedni kezdett, mire észbe kaptam. Szuper, egész napra elüldöztem, vagyis nem tűnt fel, hogy visszajött volna. Lemondó sóhajjal végeztem el az utolsó simításokat.

Elkészítettem a vacsorát, megterítettem az asztalt, és mivel ragadt a szemem, éreztem, jobb, ha elrakom magam másnapra.