ÉN és a FARKASOM - Part 10

Reggel motoszolásra ébredtem. Még félálomba szinte, kikóvályogtam a fürdőbe, megengedtem a zuhanyhoz a vizet, elkezdtem fogat mosni. Halk kopogás kíséretében beszólt, hogy reggeli a teraszon. Teljesen ledöbbentem a látványtól. Ott ült az egyik székben, kávé, reggelisüti az asztalon, nem tudtam hová tenni a dolgot, csak álltam egy percig, figyeltem, ahogy matatja a haját, nyújtózkodik, mint egy káprázat úgy vonzott magához. Lassan nyitottam az ajtót. A neszre felpattant, a tekintetembe fúrta az övét. Annyira jólesett, kacagni tudtam volna örömömben, ujjongani. Megcsapott a kávé illata, muszáj volt közelebbről megnéznem mit alkotott.

– Ezt nekem? – Bólintott. – Köszönöm! – Teljesen zavarba jöttem. Gyürkészelni kezdtem a pólóm alját, azaz az ő kölcsön pólója alját, mivel elfelejtettem ruhát vinni magammal a reggeli készülődéshez. Mintha az ő szemében is kis zavar tükröződött volna, és még valami, ami olyan hatással volt a testemre, amit még eddig soha nem éreztem.

– Csak úgy. – rántott egyet édesen a vállán.

– Kedves. – teljesen meghatódtam az igyekezetén, elbűvölt – Két cukor, sok tej – Hadartam, hogy kicsit oldjam a csendet, már készítette is készségesen. Az övét tiszta feketén kortyolni kezdte. Egy pillanatra szinte éreztem az ízét a számban. Csak álltunk egymással szemben és néztük a másikat. Láthatóan megfeszültek az izmai, a nadrágja egy kissé lejjebb csúszott. Elborult az agyam, közelítettem felé, az asztalra raktuk a bögréket szinte egyszerre, ő hátrált, nekem meg semmi más nem volt az agyamban, csak, hogy érinthessem. A fotelba csúszott, én meg gondolkozás nélkül az ölébe. Éreznem kellett az érintését. Az ujjaim az övébe fonódtak, az arcomhoz húztam a tenyerét. Belesimultam. Akadozó lélegzettel, kábán élveztem, ahogy a bőre az enyémmel érintkezik. Elnehezedtek a pilláim, de nem akartam, hogy lecsukódjon a szemem, a tekintetében el akartam veszni, belemerülni. Cirógatva indult meg az ujja az arcomon. Remegtem. Amikor a nyakamhoz hozzáért, teljesen átvette az uralmat felettem a vágy. Puhán, felfedezve indult a kezem a testén. Ösztönösen csúsztam közelebb. A vállgödrébe fúrva a fejem, próbáltam kicsit lassítani a szívverésemet, sikertelenül. Hangos sóhajjal adtam fel a harcot. Az arcunk egymás tekintetébe merülve egyre közelebb és közelebb került. A homlokunk összeért, a kezem felkúszott a nyakán, puhán simogatva az állán, alig érintve cirógattam végig az ajkát. Belekábultam, ahogy a nyelvünk találkozott. Hangos nyögéssel feledkezett bele a csókunkba. A végletekig korbácsolta a vágyamat. A tenyerem a bőréhez tapadt. Érezni, érinteni akartam, és azt, hogy ő is érintsen. Égtem, feszült a bőröm. A pólót egy mozdulattal szakította ketté. Ívbe feszült a testem. Messziről hallottam a saját hangom. Remegtem a gyönyörtől, az érzés, ahogy a bőröm ízlelve eljutott az ajkamig, teljesen elnyomott minden mást körülöttem. Éhesen csókoltam. Még többet és többet akartam.

Nehezen kapcsoltam csak, hogy megváltozik a légkör körülöttünk. Lassulnak a mozdulatai. Csillapodni próbál. …NE! NEE! … Apró puha csókokkal szakította el az ajkát az enyémtől. Lihegve, remegve, értetlenül tettem a tenyerem az övére, ahogy az arcom cirógatta. Az ő teste is remegett a vágytól. Nem lehetett nem észrevenni. Biztatóan simultam hozzá. A homloka az enyémhez nyomódott. Tudtam, hogy nem fog tovább menni ennél a pontnál. Csak nem értettem.

– Félek Lia. – a tenyerem az arcához vonta, hozzá dörgölte az ajkait – Nem tudom, ilyen helyzetben mire vagyok képes. Nem tudom, hogy nem e bántanálak, amikor teljesen elvesztem a fejem. Óriási erő van bennem, te pedig nagyon törékeny vagy. Ez nekem… új…

– Bízom benned. Te pedig bízz bennem.

– Megisszuk a kávét? – Súgta az ajkaimat érintve, újabb apró csókok közepette. Óriási sóhajjal adtam meg magam. Hátrébb húzódva összekötöttem az elszakadt pólót, majd lassan kortyolgatni kezdtem a kávémat. Zavarban voltam, ahogy ő is. Próbáltam megérteni a szavait, ellenkezni akartam, de tudtam, hogy ebben a pillanatban teljesen értelmetlen lenne. – Mi a terved mára?

– Mivel a lakást már szétsikáltam, járok egyet, olvasok. Nem tudom. És neked? – Egy kulcsot tett a kezembe

– Ha reggel egyszer nem leszek itt, vagy bármi gyanúsat érzel, oldalt van a kamra, ami tulajdonképpen garázs. Elég régi, de működőképes autó, elvisz jó messzire.

– Te most ijesztgetsz? – Belém szorult a levegő. Rám emelte a tekintetét, egy hatalmas széles vigyorral az arcán.

– Ha ijesztgetni akarnálak kicsilány foggal téptem volna cafatokra a holmit rajtad. Van még pár pólóm a szekrénybe, ha meg elfogy, szerzek újabbat. – gyorsan homlokon csókolt, majd egy mozdulattal átvetette magát a terasz korlátján és pillanatok alatt felszívódott a közeli erdőben.