Lianna meséi

Halk suttogásra, neszre ébredtem. Nehezen egyengettem ki a tagjaimat. Úgy tűnt az egész éjjelt sikerült a földön a kandalló előtt tölteni. Már nem is pislákolt benne az éjszakai parázs, igazából szükségtelen is lett volna, ahhoz képest, hogy valószínűsítettem, még kora reggeli órákban járhattunk, kellemes langyos időnk volt. A suttogás kíváncsivá tett, lassan kikandikáltam a fotelok mögül. Vito rögtön felém kapta a tekintetét. Apró düh villant át rajta, ami szinte egy másodperc alatt megszelídült és finoman elmosolyodott. A másik alak, egy széles szemtelen vigyorral mért végig. Vadság és vibráló élet sütött a szeméből. Vállig érő haja keményen kidolgozott idomai meztelen felsőtestét borító tetoválásai olyan látványossá tették, hogy egy motoros magazin címlapján, vagy egy pankrátor showban is megállta volna a helyét. Egy tétova hellót intettem a kezemmel, majd felmásztam a fotel védelmébe. – Sajnálom, hogy felébresztettünk, errefelé nem mindenki van vele tisztába, hogy mit jelent a m...

Hirtelen robaj rázta meg a környéket, dörrenés, csattanás, farkas vonyítás. Rohantam vissza, ahogy a lábam bírta. A tisztás szélén akkor vetődött ki a hatalmas test. Megrémültem, amikor régi ismerősöm felfedeztem benne. Hason csúszva kapott az elejtett fegyver után. Nem volt nehéz észrevennie. Teljesen lefagyva álltam, csak bámultam, ahogy a markába kerül a fém. Egy pillanat műve volt, hogy három állat is rávetette magát. Ordítás, szinte sikítás töltötte be a teret. Én pedig csak álltam lefagyva. A farkasok marcangolták, ahol csak érték, vér fröccsent, próbált hadakozni, de semmi esélye nem volt. A hatalmas káoszban egy darab, azt már meg nem tudtam mondani mi lehet, leszakadt a testéből, közös erővel befelé ráncigálták vissza az erdő takarásába. Elgyengült a térdem, lerogytam a fűre. Remegtem. Újra és újra lejátszódtak előttem a képek… és ezzel együtt a jópár hónappal korábbi emlékek. A vér, a tehetetlenül vonagló test a padlón… Felfordult a gyomrom, öklendezve adtam ki az ebédemet...

Le kellett foglalnom magam, ahogy elment. Zűrzavar volt a lelkemben, csodálatos napokat éltem meg, ez a férfi teljesen betöltötte az agyam, néha arról is megfelejtkeztem mi okból is vagyok itt. Kicsit megpróbáltam más irányba terelni a gondolataimat, leküzdeni a hirtelen fellépő szorongásomat. Az ösztönöm túlságosan eluralkodott felettem. Még nem döntöttem el, hogy csak sétálok egyet, vagy futni is fogok. Csodálatos környék volt, hatalmas fák uralták a teret, bokrok, cserjék. Zsongott minden az élettől. Csak megszokásból beüzemeltem a telefonom, a fülhallgatót a nyakamba akasztottam. Túl messzire nem volt szándékomban elkószálni. Mint egy szentély olyan volt számomra az erdő. Feltöltött. Áhítattal bámultam a felém tornyosuló óriásokat. Futni kezdtem a keskeny ösvényen. Csak vitt a lábam, viszont nem bírtam sokáig, túl sűrű lett az aljnövényzet, nekem meg úgy tűnt, túl rövidek a lábaim. Sétálva folytattam tovább az utam, egész egy kis patakig. A partján egy fa tűnt fel, aminek a ...

Reggel motoszolásra ébredtem. Még félálomba szinte, kikóvályogtam a fürdőbe, megengedtem a zuhanyhoz a vizet, elkezdtem fogat mosni. Halk kopogás kíséretében beszólt, hogy reggeli a teraszon. Teljesen ledöbbentem a látványtól. Ott ült az egyik székben, kávé, reggelisüti az asztalon, nem tudtam hová tenni a dolgot, csak álltam egy percig, figyeltem, ahogy matatja a haját, nyújtózkodik, mint egy káprázat úgy vonzott magához. Lassan nyitottam az ajtót. A neszre felpattant, a tekintetembe fúrta az övét. Annyira jólesett, kacagni tudtam volna örömömben, ujjongani. Megcsapott a kávé illata, muszáj volt közelebbről megnéznem mit alkotott. – Ezt nekem? – Bólintott. – Köszönöm! – Teljesen zavarba jöttem. Gyürkészelni kezdtem a pólóm alját, azaz az ő kölcsön pólója alját, mivel elfelejtettem ruhát vinni magammal a reggeli készülődéshez. Mintha az ő szemében is kis zavar tükröződött volna, és még valami, ami olyan hatással volt a testemre, amit még eddig soha nem éreztem. – Csak úgy. – ránto...

Csodaszép napsütéses reggelre ébredtem. Ez alatt a rövid időszak alatt rájöttem, hogy meg kell itt becsülni ezeket a pillanatokat. Gyors zuhany után magamra kaptam egy vékony felsőt és rövidnadrágot. Már az éjjel is elég meleg volt, hogy ledobjam a takarót, most úgy döntöttem a ruháimtól szabadulok meg. A hajam a tarkómnál felfogtam, és meztelen lábbal száguldottam át a lakáson. Imádtam érezni a talpam alatt a meleg kis fészek padlóját. Előkapartam a telefonom, kikerestem azt a számot, ami egész reggel a fülemben csengett és rákapcsolódtam a hangszórókra. Pezsgett a vérem, körbeugráltam a nappalit, tudtam, hogy akármilyen korán kelek ő már régen rója a reggeli előtti köreit, elméletileg nem kellett társaságra számítanom még egy daradig. Hangosan énekelve, riszálva magam raktam oda a reggeli teát és kávét. A hűtőbe mélyen hajolva billegettem épp a fenekem, amikor végigszaladt a borzongás a gerincemen. Összeszorult a gyomrom, egy szikrát sem voltam hirtelen éhes, vagyis nem olyan érte...

Bolyongtam a házban, mint egy csapdába ejtett vad. Egyik ablaktól a másikig. A felhők behálózták az eget. Néztem, kerestem egy kis napsütést, nem akart tisztulni az ég Reméltem, hamarosan visszaér. Odaraktam a kávét. Letöröltem a pultot, előkészítettem a bögréket. Amikor nyílt az ajtó azt hittem a szívem kiugrik a helyéről. Meg sem fordultam. A pultnak támaszkodva egy kedélyes 'hahót' próbáltam kipréselni magamból. Ha zavarban vagyok, vagy egyáltalán nem jön ki hang a torkomon, vagy túl sokat fecsegek. Magamat is meglepve egy egyszerű üdvözlés és a szokásos 'milyen volt' hétköznapi kérdés után sikeresen befogtam a szám. Nem is értettem mi ütött belém. Olyan kamaszos volt az egész. A reggeli furcsa kis ébredésünk, tagadhatatlanul beindította a hormonjaimat. A kezem remegését próbáltam kontrollálni, a kávékiöntő felé nyúltam. Éreztem, közvetlenül a hátam mögé sétált. Nem tudtam még megszokni a hangtalan lépteit, a tarkóm belebizsergett, ahogy csak éreztem, nem hall...

Megmozdítottam az ujjaim, kellemes meleg ölelt körbe. Hanyatt fordultam, a meleg követett. Jólesően beterített a súlyával. Bele telt pár percbe, mire eszméltem, hogy egy meztelen férfitest simul hozzám. A hasamhoz dörgölte az arcát, a borostája bizsergette a bőröm. A tenyere végigsimított hosszan, nyújtózkodva fel, levegőt sem mertem venni. Amikor a mellemhez ért, mint akit tűz éget úgy pattant fel. Kettőnk közül én ébredtem hamarabb tudatára hogy a látvány több mint lehengerlő egy nő számára. Miután engedélyeztem magamnak egy másodpercet, hogy belemerüljek, lekaptam a fotelről a párnát és hozzá vágtam. Észbe kapott, próbálta úgy elhelyezni, hogy minél többet takarjon. Ösztönösen választottam, és rádöbbentem, hogy milyen jól, a párna pici volt, ő meg magas. A tekintetünk összekapcsolódott, szinte egyszerre lélegeztünk, éreztem. – Nem volt semmi az éjszaka – próbáltam kezdeményezni a társalgást, a hangomra, mint aki felébred, a fotel felé araszolva, maga köré tekerte a plédet. – Tudo...

Dörgött villámlott szokásához híven; mintha soha nem akarna megérkezni az igazi nyár. Hatalmas csattanások, robajok rázták meg az egész házat. Ez nem egy kisvárosi vihar volt. Az őstermészet mutatta meg magát. Átéreztem a súlyát, tiszteletet, sőt, félelmet ébresztett. Lobogott a tűz a kandallóban, fáztam, gondoltam nem lesz baj, ha begyújtom. Még mindig nem tudtam, hogy mint betolakodó, nem is igazi vendég, mit engedhetek meg magamnak. Ennyi ideig még nem hagyott egyedül. Lehet ettől kezdtem el kombinálni, zavartan, feszülten érezni magam. Annak függvényében, amilyen kedve volt, olyan részletesen beszélt a napi terveiről. Korán, köszönés nélkül indult volna, ha nem sietek utána, látszott, hogy nincs hangulata sem beszélni, sem nyugodtan megvárni, míg elkészítem a reggelit. A kávét már meg is itta, a bakancsát kötötte, mire sikerült elcsípnem. Csak álltam előtte. Azt hittem elszakad a vastag fűző, úgy megrántotta a végén. Járt az agyam. Végig vettem az előző napot, nem tettem semmi...